Ülök magam elé bámulva és próbálok erőt gyűjteni hogy Filkókám mellett végső nyughelyet készítsek számára.

Új ételt vezettünk be Gofrikánál. Tegnap este láttam egy kis hányást a kennelében, ezért a kedvencét főtt csirkehusit tettem fel neki főni. Kapott cicafüvet is.

Amikor kimentem hogy a többieket megetessem, feküdt a kennelében. Azonnal behoztam, füle hűvös volt, melegítőpárnára tettem, és úgy döntöttem ha átmelegszik indulunk az ügyeletre. Nem várta meg. A behozataltól számítva 15 percen belül már nem volt köztünk.

Sajnos nem az első eset hogy ilyen hirtelen összeomlik egy kiscica, általában valamilyen vírusfertőzéssel küzdenek. Gofrika most érte el azt a kort, hogy Felv-Fiv vírusra tesztelhettük volna, és kaphasson szurit. Jövő hétre volt tervezve.

Gofrika mindig is extra immuntámogatást igényelt, hiszen legyengülve jött hozzánk és hátrahagyta az anyja. Ez mindig jelent valamit. Az állatok nem buták. De nyílván ettől függetlenül az esélyt megkapják tőlünk.

Az oltással is ezért vártunk eddig, nehogy legyengítse.

Mondhatnám hogy értetlenül állok az eset előtt, de sajnos ennyi év macskamentés után nagyon is értem és tudom mi miért történik.

De ettől még ugyanúgy kiszakad a szívem érte.

A legaranyosabb apróságom volt. Álomcsaládot vizualizáltam neki.

Helyette temetnem kell.

Nincs ez így jól.

Menj édes apró babám! Fuss a szivárványhídon túlra. Ott már semmi sem fáj.