A búcsú mindig fáj.
A legkínzóbb akkor, ha tudod, hogy minden tőled telhetőt megtettél ,hogy megóvd az életét annak, akit a sors rádbízott, és mégsem tudod megmenteni őt. Nem tudod betartani azt az igéretedet, hogy boldog egészséges életet biztosítasz számára.
Volt nekünk egy apró, nagyon beteg kiscicánk Csuporka.
Bevitettük a Délpesti Állatkórházba a taknyos, csipás vakoskodó kiscicát, akit orvosaink gyönyörűen kikezeltek.
Erika idimamink ekkor úgy döntött, vállalja Csupi ideiglenes gondozását. Boldogan repülhetett haza hozzájuk Csupi, hiszen tudtuk hogy a lehető legjobb kezekben lehet.
Csupi szépen lassan a család része lett, mindenki szívébe belopta magát bohókás rosszcsont lényével.
Kimondatlanul, de mind tudtuk hogy Csupi nem megy tőlük sehova, a család oszlopos tagja marad.
Majd jött a zord felismerés: Csupi halálos beteg.
Fip-es volt.
Mindent megpróbáltunk megtenni az ő gyógyulásáért, mindhiába.
Csupi napok óta egyre rosszabbul volt, ma pedig el kellett őt engednünk.
Elképzelni sem lehet, mit él át ilyenkor egy igazán odaadó szerető idimami, aki napok óta tudja, hogy hamarosan el kell engednie azt a szeretett kis lényt, akit teljes odaadással gondozott hónapok óta.
Erika, fogadd egész csapatunk nevében őszinte részvétünket!

Csupi, Isten veled arany kicsi csillag! 💔🖤🕯😢

2020.11.14.