Nem elég a napi küzdelem, a meglévők sorsáért való aggodalom, a mentésre várókért való küzdelem, még arcul csapnak a tények, hogy vannak betegségek, melyek ellen nem nyerhetünk…

Bobbykánktól búcsúzunk.

Bobbykát Orsink látta meg egy vidéki településen, ahogy a gazda halála után épp vitte el a sintér.

Nagyon megviselték a látottak, de nem úgy hogy magát sajnálja, hanem hogy anyatigrisként kezdje szervezni annak a pár percre látott kutyának a mentését.

Természetesen mellé álltunk, hisz már egy család lettünk az évek folyamán.

Bobbyka Kismaszat lett, és Mónihoz költözött.

Előtte kórházban kezdett, teljes kivizsgáláson, ahol Saci doktornő egy hatalmas lépdaganatot távolított el belőle sikeresen.

Tudtuk, hogy a szövettan nem lett jó.

Tudtuk, hogy bármikor baj lehet.

Nehezített pálya volt, hiszen Bobbyka nem volt együttműködő.

Orsit és Mónit már elfogadta, örült is nekik.

Megkapott mindent, speciális tápot, immunerősítőt, mindent ami a palettán volt.

Hétvégén kevésbé volt lelkes vacsoránál.

Móniban megszólalt a vészcsengő.

Mára Bobbykának időpontja volt Sacihoz, de már nem várta meg. Teljes nyugalomban kiflibe kuporodva átaludta magát egy jobb világba.

Drága Bobbyka!

Legyen könnyű az utad!

Móni, részvétem a kis barátod elvesztéséért. Tudom mennyire szeretted.

Orsi, részvétem és köszönöm hogy így küzdöttél érte! Nem egy Isten hátamögötti telepen halt meg magányosan. Kapott több mint egy évet boldogságban szeretetben.

Isten veled drága Bobbyka!

2024.02.07.