Ginger babái – rehabilitáicó alatt áll

Hol is kezdjem…
Munka közben szülést, majd kiscica újjáélesztést levezetni nem egy élvezetes dolog, miközben az alany több száz kilómeterre van tőlem kétségbeesve.
Kaptam egy üzenetet, hogy egy kóbor vadóc anyacica vajúdik egy udvaron az időnként szakadó esőben, de a második baba nem akar kibújni, az anya szenved.
Riadóláncban körbekürtöltem akinek lehetett.
Természetesen a hasonlóan agyhalott ❤Diusom❤ volt az egyetlen aki rám írt, hogy azonnal indul, több mint 100 kilómétert vezetve, hadakozva a rázúduló esővel, az idővel, hogy segítsen az anyán és a kicsiken.
A segítségkérő előtt le a kalappal, szépen helyt állt, próbálta a tőle telhetőt, masszírozta a babát az utasítások szerint, plédbe csavarta, melegítette…majd pedig dobozba helyezéskor szétkarmolta a kezét a macska, akkor is tartotta, segítette.
Amikor Dius Szakács-Schwabisch megérkezett, megnyugodtam, mert tudtam hogy onnantól sínen vannak a kicsik, Dius szakavatott kezei között.
Így összefogással lett egy nagyon puffancs anyamacskánk, aki a Ginger nevet kapta, és lett 4 új kisbabánk is.
Ha valaki esetleg járna Vajta-Kispest vonalon, és feljuttatná a családot megköszönnénk, ha nem akkor majd májusban amikor jön fel Dius, feljuttatja. Addig is ma küldünk egy csomagot nekik, hogy ha már programot csináltam Diusnak, legalább az ennivalót biztosítsuk a kis családnak…
Dius, ismét nagyon köszönjük a segítséget‼️